Egymást érik a a fővárosi tüntetések, demonstrációk és tiltakozások a CEU ellen folyó kormányzati fellépés kapcsán. Persze az elmúlt években volt már hasonló helyzet: emlékezhetünk az alkotmánymódosítás miatt zajló megmozdulásokra, a netadós ügyre és még néhány egyéb, állóvizet felkavaró esetre. Ezeknek azonban egyike sem veszélyeztette komolyabban a kormányt. Ezúttal kicsit más a helyzet. Hogy miben más? Abban, hogy most komoly ellenzéki egység és széleskörű egyetértés körvonalazódik. A Jobbik szóvivője, Mirkóczki Ádám éppúgy tiltakozásának ad hangot (legalábbis az ATV, Egyenes beszéd műsorában), mint a középbalos ellenzéki pártok (MSZP, DK) és a kisebb demokratikus erők (LMP, Momentum, Együtt). Ha ide vesszük a civileket is, akkor megkockáztatható kijelentés, hogy a társadalom széles rétegei szemlélik érthetetlenül azt amit a kormány művel.
És nem csak a CEU -val. Az emberek a kormány oktatás-politikáját sem értik. Azt a politikát, mely nem hajlandó valódi párbeszédre a tanárokkal, melynek nem célja tájékozott (közismereti tárgyakban is jártas) magyar diákok képzése és amely egy sikeres egyetem működését összemossa egy számára politikai riválisnak gondolt magyar származású milliárdos elleni fellépéssel.
A magyar oktatás és egészségügy egyáltalán nem áll jól. A kórházak eladósodva, rossz és hiányos felszereléssel működnek, alulfizetett szakemberekkel, pályaelhagyó ápolókkal, elégedetlen orvosokkal; az iskolák pedig állandóan változó irányokat mutató, sőt minden szakmaiságot nélkülöző irányítás alatt, rájuk erőltetett, hibás tankönyvekkel és megnyirbált önállósággal vegetálnak. Ebben a helyzetben egy egyetem érthetetlen bezárása komoly dühöt is kiválthat a fiatalokban, sőt a szülőkben és értelmiségiekben is. Ráadásul a Central European University senkinek sem ártott. Több tekintetben is Európa legjobb felsőoktatási intézményei közé tartozik (néhány mutatót illetően több hazai egyetemet is leelőzve) és ez még akkor is így van, ha a kormányoldal támogatói holdudvarából degradáló megjegyzésekkel illetik.
Bár sokak számára érthetetlen a CEU elleni fellépés, az egész ügy figyelemelterelő jellege teszi nyilvánvalóvá, hogy talán nem is maga az intézmény itt a lényeg, hanem a hazai közbeszéd tematizálása. A kipattant konfliktus révén egy egész sor más kérdés kerülhet le ugyanis a napirendről. Például a civil szervezetek ellen most készülő törvény, az EU figyelmeztetése a migráns ügy kapcsán, vagy a gyarapodó korrupciós ügyek stb. Ám akárhogyan is magyarázzuk a történteket, két dolog biztosan nem úgy sült el, ahogyan vezetőink várták: egyrészt sokkal hevesebb és széleskörűbb nemzetközi visszhang fogadta Európában és Amerikában, másrészt nagyobb tiltakozást váltott ki idehaza is, mint bárki gondolta volna. És még nincs vége.
Ha az ellenzéki pártok és civilek valóban egységesek lesznek a kormány oktatáspolitikájának és CEU -t érintő döntéseinek elítélésében, illetve a társadalom növekvő rétegei fordulna szembe mindazzal ami ma Magyarországon zajlik, akkor nem kizárt egy jelentős kormányzati meghátrálás sem.
Miért alkalmas közös ellenzéki fellépésre és kormányváltó összefogásra a CEU és az oktatás ügye?
Három okból:
- Mert EBBEN a kérdésben egyforma az álláspontja a Fidesz utáni 5 legnagyobb pártnak: az MSZP-nek, a Jobbiknak, a DK -nak, az LMP -nek és a Momentumnak.
- Mert a kormány nem tudja letagadni vagy cáfolni az oktatás (és egészségügy) egyértelműen válságos és tragikus helyzetét.
- Mert így vagy úgy, de szinte minden magyar polgárt érint az oktatás is és az egészségügy kérdése.
Az oktatást és egészségügyet azért érdemes együtt kezelni, mert mindkettő a szociális ellátó rendszer része, mindndkettő egyformán válságban van és mindkettőre igaz, hogy nem törődik vele a kormány, illetve amit tesz, az csak mélyebbre löki ezen területeket a válságba. Mindehhez társulhat a magyar külpolitika kritikája is. Az egyre egyértelműbb orosz-barátság ugyanis eleve megosztja az országot és már szuverenitásunkat illetően is felvet bizonyos kérdéseket. Végeredményben tehát igenis komoly fordulatot hozhat az, ami a CEU kapcsán zajlik.
***