A valódi törésvonalak 2017 Magyarországán

2017. május 13. - Túlélő ...

Ahogyan közeledik a 2018-as választások ideje, úgy válik egyre jobban "átpolitizálttá" az egyébként is megosztott magyar társadalom. Gyorsítja a folyamatot két nemzetközi és egy belföldi jelenség is: a nyugati országok kontra Oroszország közti feszültség, a migráció és végül belföldön az új pártok megjelenése. A valódi, komoly megosztottság azonban, mély törésvonalakat eredményezve és alapjaiban polarizálva a hazai társadalmat, három problémakör mentén alakult ki. Az első: 

A múlthoz való viszonyulás

XX. századi történelmünk viharos jellege nagyon eltérő "berögződések" kialakulásával hagyott bennünket magunkra a XXI. század első évtizedeire. Sok a feldolgozatlan sértettség például Trianon kapcsán, a tragikus emlék a Holokauszt és a világháborús veszteségek okán (pl. doni katasztrófa) és az indulat a korszak két legnagyobb vihara a nácizmus és kommunizmus irdatlan pusztítása miatt. Vannak, akik szüleik, nagyszüleik tragikus sorsa miatt emóciókkal "dolgozzák fel" mindezt, vannak, akik az egyoldalú informálódás miatt radikális hozzáállást mutatnak és vannak, akik saját sorsukat helyezik a múlt koordináta rendszerébe és emiatt alakítanak ki szélsőségesen nézőpontokat. Ám akárhogyan is nézzük, ma Magyarországon az elmúlt 150 év megosztja az embereket. Erre utal az örök vita Trianonról, a határon-túliakról, a holokausztról, a III/3 -as ügynökökről és a Horthy korszak megítéléséről (lehet e szobor a kormányzónak vagy nem) és arról, hogy miért KELL választanunk abban a kérdésben, hogy melyik fáj jobban: Trianon, vagy a holokauszt. A megoldás: szembenézésünk a múlttal, a történészek objektív tényfeltárása segítségével és egy színvonalas iskolai oktatás kialakításával, a tanárokkal való párbeszéd (és nem dacos állami elzárkózás) megvalósításával és persze semmiképp sem egyetem bezárásokkal. A második törésvonal:

A kiszolgáltatott rétegek (cigányok, szegények, munkanélküliek, melegek) megítélése

Alapvetően a gyengékhez fűződő viszonyunk emberi beállítódás kérdése is: valakiben vagy van empátia és együttérzés vagy nincs és vagy rak e mögé ideológiát - például azzal a szöveggel, hogy mindenki a maga sorsának kovácsa, tehát aki nyomorult az biztosan meg is érdemli (iszik, lóg, lusta ... stb) - vagy alapból képes a szolidaritásra. Mégis politika lett ebből is, mert az egyik politikai oldal ma Magyarországon "rájátszik" az ilyen irányú érzelmeinkre. Az általánosítók, előítéletesek rétegei hatalmas tábort alkotnak, reneszánszát éli a prejudikáció: ha egy munkanélküli lóg és csak a "segélyekre játszik", akkor mind lóg és mind lusta, ha egy hajléktalan alkoholista, akkor biztosan mind az és folytathatnánk a sort. Az emberek egy részében NINCS semmiféle elfogadás mindazokkal szemben, akik mások: így elítélik a melegeket, az idegeneket, a nyomorgókat a cigányokat az eltérőeket. Persze mindig így volt ez a történelemben, a társadalom 20-30% -a alapból ilyen természetű szinte mindenhol. A gond azzal van, ha erre politikai ideológiát is építenek és ezt a 20-30% -ot "felbővítik a duplájára, elfogadható csomagolásba téve a gyűlölködést. Sajnos ma erős törésvonalat jelent a másság és a szegénység elfogadása, hiszen mindkét oldal túlságosan erős megítélésbe helyezi: a gyűlölet kontra ajnározás koordinátájában. És egyik sem a normális. A harmadik törésvonal: 

A nyugati világgal való viszony, nyitottság és bezárkózás

Kapcsolódik a legelső ponthoz, a múlt megítéléséhez, de önmagában is lényeges elem, a világlátás. Egyik oldalon a nyugati világ egy gonosz, magyar-ellenes, kizsákmányoló és titokzatos, hatalmaskodó körök, (milliárdosok) által mozgatott "birodalom", mely örökké elnyomni és kihasználni akarja népünket, míg a másik oldalon a nyugat szolgai követése, másolása és kiszolgálása érezhető. Nagyon kevesen vannak azok, akik "helyén kezelik" a kérdést és azt a bizonyos arany középutat járják, melyben a nagy nyugati államok és szervezetük az EU nem a gonosz birodalma, hanem egy olyan erő, mellyel jó kapcsolatot építve, de ésszel és saját érdekeinket is érvényesítve kell együttműködnünk. Ez is egy törésvonal tehát, mely erősen megosztja ma Magyarországot és olyan vadhajtásokat szül, mint a roszomán (oroszbarát) viselkedés, mely azt diktálja, hogy "ha a nyugat olyan rossz, akkor menjünk keletre" hiszen ellenségünk ellensége a barátunk. Keressük hát a 17 éve hatalmon lévő Putyin kegyeit, barátkozzunk Iránnal, Kazahsztánnal és a nagy török diktátor, Erdogan államával. A világunk megítélése polarizálja a magyarságot és megint csak két szélsőséges álláspontot alakít ki: a nemzeti, értékeinket féltő és a nyugattal illetve az EU -val szembe helyezkedő, bezárkózó világképet és a nyitott, európai, EU-hoz közeledő meggyőződést, melyben az előbbi tábort hazafiasnak, az utóbbit meg hazaárulónak bélyegzi a hatalom irányából is támogatott közvélekedés egy része.

Három törésvonal, melyre felfűzhető szinte minden problémánk, így Magyarország három legjelentősebb válságtényezője is:

  • a korrupció és állami lopás, vagyis a 2017-re kialakult kleptokrácia
  • az oktatás és egészségügy katasztrofális helyzete
  • az ország nemzetközi megítélésének mélypontra jutása (és ezzel összekapcsolva versenyképességünk zuhanása)

A megjelenő új pártok (pl. Momentum) és új mozgalmak (áprilisi tüntetők) talán frissítést hoznak a jelenlegi magyar "állóvízbe", de félő, hogy az említett három törésvonal betemetése évtizedeket igényel majd.

*** 

A bejegyzés trackback címe:

http://kulonvelemenyunk.blog.hu/api/trackback/id/tr7112502439

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Miki Telepi · http://chienenchaine.wordpress.com 2017.05.13. 20:49:24

Ebben a 3 témacsoportokban az a közös, hogy pont hogy soha nem volt értelmes társadalmi szintű vita róluk, mert bármikor elkezdődik, a társalgás elfojtódik ostoba mítoszokkal, tévhitekkel és legendákkal. Ez sokszor nem "mindkét oldal" kérdése, hanem igazság a babonák és dogmák ellen. Nincs mindenben arany középút. Hogy fájhat bárkinek az I. világháborút lezáró békeszerződés jobban, mint a II. világháborús genocídium? Hogyan lehet gyűlölet kontra ajnározásról beszélni, amikor még annyira rasszista a magyar, hogy teljesen elfogadottnak számít elmondani egy lopós cigányviccet, kompletten az akcentussal?
Ezeket a törésvonalakat (árkokat?) nem temetni kell, hanem minél messzebbre húzni tőlük.

]{udarauszkasz 2017.05.13. 22:12:23

@Miki Telepi: itt az is kozrejatszik,hogy az orszag egyes reszei kozott evtizedes kulombsegek vannak. Ebbol elobb utobb az lesz,hogy az orszag nyugati resze akar politikailag is levalhat a tobbi resztol.

Szélmalomharcos 2017.05.13. 22:13:40

Az állami lopás a 80-as évek végére kialakult, azóta legfeljebb a formája változik. A "spontán privatizációnál" nagyobb lopás nem volt még, és addig tartott amíg volt mit elkótyavetyélni. Azóta a nagyberuházások megcsapolása a trendi, pld. 4-es metró

Az ország politikai megítélésének rontását előidéző kampányoknak nincs már hatása a gazdasági megítélésre. Pont tegnap javította egy fokozattal mindhárom nagy hitelminősítő az ország besorolását

EGY a megingathatatlan KÉT millióból 2017.05.14. 00:59:37

Szokasos agyatlan libbantsag. Minden korrupcionak szamit, ha nem Soros Gyorgynek vagy szervezeteinek utaljak az adofizetok penzet. Van pofajuk magyarorszagon a magyar nemzet erdekeben felhasznalni.

Meg a gonosz magyarok jol bezarkoznak, elzarkoznak a magas kulturat es civilizaciot hozo arab agysebeszektol.
A angolok is ugyan ezt a hibat kovettek el a 40-es evekben, amikor elzarkoztak a nemetektol, pedig azok eleg kitartoan bombaztak oket. Hulye angolok, angol hulyek, hol tartananak mar ha akkor beengedik a wehrmacht-ot.