A Trump-kampány kapcsán merült fel mostanában mind többször a "háttérhatalom" kifejezés a nemzetközi médiában, mely a Kennedy-dossziék nyilvánosságra hozása kapcsán aztán újból sokfelé megjelent és indította el a "conspiration theory" gyártás legfrissebb dömpingjét. A mind népszerűbb feltételezés amerikai verziója szerint - melyet egyébként maga Donald Trump is emlegetett kampánya során - az Egyesült Államokban mindig is létezett egy befolyásos emberekből, gyárosokból, nagytőkésekből, bankárokból, szenátorokból és fegyveres vezetőkből álló érdekkör, mely a mindenkori kormányoktól függetlenül működött, de hatalmas befolyással rendelkezett és eddig minden esetben elérte amit akart, vagyis az éppen aktuális elnök dróton rángatását. Amelyik elnök ezt nem hagyta, azt szépen eltávolították helyéről (legemlékezetesebb módon Kennedyt). Trump szerint ő maga az első olyan amerikai elnök, akit ez a bizonyos háttérhatalom nem tud dróton rángatni, mert vagyona és ereje miatt független tud maradni tőlük. (Azért ezt nem feltétlenül kell helyből elhinnünk neki.[szerk.])

Persze a háttérhatalom kifejezés Európában is gyorsan meggyökeresedett, Magyarországon pedig kiváló táptalajra lelt az örökké összeesküvésekben gondolkodó rétegek tagjainál. (Nálunk nem egészen az amerikai "modell" terjedt el, hanem egy másfajta percepció, de erről majd egy másik posztban ejthetünk szót bővebben.) Az amerikai háttérhatalom (Deep State) tagjait az összeesküvés elméletek szerint a pénz mozgatja és saját érdekeik védelme, vagyis a fennálló rend megtartása, megőrzése. Ennek biztosításáért nem átállnak beavatkozni törvényekbe, nemzetközi ügyekbe, sőt háborúkba sem. 

Talán meglepetés sokak számára, de efféle "háttérhatalmak" MINDEN országban léteznek és nem is annyira rejtélyes működésük. A demokratikusan működő országokban ugyanis minden választások útján hatalomra kerülő politikai erőhöz (párthoz) kapcsolódik egy értelmiségi és egy gazdasági holdudvar is. Az előbbi az adott erő retorikáját, arculatát, ideológiai alapját, PR részét és "történetét" (meséjét) dolgozza ki és terjeszti, egyúttal bázist is biztosítva a szakember és politikus gárdához, míg a másik a mindehhez szükséges anyagi hátteret adja, jelentős későbbi viszonzás fejében. Félreértés ne essék, ez a fajta oda - vissza "játék" mindig is jellemezte az európai és amerikai demokráciákat, csakúgy a XIX. század kormányaiban, mint az elmúlt száz esztendőben.

A leírt feltételekkel hatalomra kerülő politikai erők pedig mindig kedvezményekben részesítik támogatóikat és  holdudvarukból választják minisztereiket, államtitkáraikat, egyéb tisztségviselőiket. A legalább 150 éve működő modell azonban mára országonként nagyon eltérő formákban bontakozott ki. Négy variáns jött létre: az egyiknél a gazdasági hatalom független maradt a politikaitól (legfeljebb gyenge és közvetett kapcsolat maradt fenn), például bizonyos északi, Nyugat-európai államoknál; a másodiknál szoros ráhatás alakult ki (bizonyos Kelet-európai országokban), a harmadiknál egy az egyben összefonódott vele (ezt nevezzük oligarcha-rendszernek és Oroszországban vagy nálunk is megfigyelhető), a negyediknél pedig, mely a mai USA -ra jellemző: egy stabil és viszonylag állandó gazdasági hatalom mellett, alakult ki a 4 évente változó politikai hatalom rendje és a kettő közt szoros egymásra-utaltság lett a jellemző. Vagyis Amerikában nem mindig olyan elnök és politikai kör kerül hatalomra (a maga külön gazdasági patrónusaival), melyet a fix gazdasági háttérhatalom elfogad. Amikor szembenállás tapasztalható közöttük, az USA rendszerint válságot él meg, amikor jó az együttműködés akkor virágzás következik. 

Tehát vannak háttérhatalmak világunkban - ezt kár tagadni - de a nagyrészt demokratikusnak mondható hatalomváltások során ezek a háttérhatalmak egyes országokban kicserélődnek és jó vagy rossz kapcsolatokat alakítanak ki a politikai vezetéssel (néha teljesen összefonódva vele) másutt pedig állandóak maradva komolyabban is befolyásolhatják a legfelső szinten született döntéseket. Érdekes kérdés, hogy mindez hová fajulhat és ezeknek a sajátos berendezkedéseknek milyen mutációi, vadhajtásai jöhetnek még létre. Még érdekesebb, hogy milyen kapcsolat alakulhat ki az egyes országok háttér-hatalmai között és van e valamiféle globális összefonódás kapcsolataikban? 

Régóta tudjuk, hogy világunk érdekek mentén működik és az is logikus, hogy ezek az érdekközpontok gyakran összedolgoznak egymással. Ugyanakkor van ebben valamiféle törvényszerűség is, melyet hiba volna egy bizonyos csoportosuláshoz (rejtélyes klubhoz, vallási közösséghez, szabadkőműves páholyhoz ... stb) kötnünk és globális összeesküvést emlegetni (ahogyan ezt ma olyan "divatos" módon sokan teszik). A valóság vélhetően ennél sokkal prózaibb: egyszerűen a világ-gazdasági fejlődés motorjának működéséhez bizonyos árat kell fizetnünk és el kell viselnünk a kapitalizmus "vadhajtásait" is melyek mindig is a legfelső gazdasági érdekcsoportok képviseltek. Korszakoktól függetlenül és addig, amíg a történelem ennél jobb rendszert nem talál ki.