Különvélemény

Két film, amitől mindenkinek kötelező elájulnia az idén

2018. február 24. - Túlélő ...

Azok a filmes alkotások, melyektől szinte kötelező mindenkinek elájulnia és szabályos kiközösítéssel jár esetleges bírálatuk (a "mit képzelsz magadról, hogy rosszat mersz szólni róluk" felfogás mentén), eleve ellenérzést keltenek az emberek egy részében. Főleg azoknál, akik szentül hiszik: nem létezik uniformizált, egységesített közízlés, melyet mindenkinek kötelező követnie, ha nem akar a népharaggal találkozni. Mert ha mégis, akkor azonnal megkaphatja, hogy rossz ízlésű, hogy nem érti a filmet és hogy egyébként is egy tuskó. De akkor hol van a vélemény és ízlés szabadsága? Mert szerintem ilyen is létezik. Kellene, hogy létezzen. A különvélemény joga. Nos a mi blogunk éppen a különvélemény jegyében íródik, azok véleményét artikulálva, akik nem hajlandóak elfogadni a többség lehurrogó nyomását és esetleg másképp látják a dolgokat, például bizonyos felhájpolt filmek megítélését. Szerintünk ilyen Guillermo Del Toro drámája, a Víz érintése, mely 13 (!) Oscar jelölést kapott és a Három óriásplakát Ebbing határában, Martin McDonagh rendezésében, Frances McDormand főszereplésével (mely 7 kategóriában lett jelölve az arany szobrocskára). 

viz_erintese.jpg

Mindkét film esetében érezhető, hogy a rendezők valami nagyot akartak alkotni és mindent bevetettek a különlegesség eléréséért. A gond csak ott van, hogy ezen törekvésük erősen átjött a vásznon, némileg izzadságszagúvá téve végeredményeiket. Mindkét alkotás idegesítő és valóságtól elrugaszkodott lett, karaktereik elvont közegbe és a hitelestől eltérő (már-már szürreális) viselkedési mintákba, megnyilvánulásokba lettek kényszerítve. A néző valahogy érzi ezt és pontosan tudja: az adott helyzetekben nem így viselkednek az emberek, az egész meseszerű, művi és különlegességet hajszoló. Biztosan vannak olyan nézők, akinek EZ tetszik, - számukra valóban extatikus élmény lehet a két film -  bár az ő esetükben is kell az élvezethez némi elvontság és mese szeretet, különben náluk sem működik majd. 

A víz érintése tényleg egy mese, erősen túlmisztifikált tartalommal, kiprovokált érzelmekkel, közhelyes beállításokkal, a "szép és a szörnyeteg" típusú felállás felmagasztalásával. Van, akire hat és van, akit idegesít ez a kiprovokált mesterkéltség. Egy hidegháborús időkben létrehozott kutatólabor kísérleti termeiben kétéltű lényt őriznek (az Amazonas vidékéről ide hozva szerencsétlent), melybe beleszeret a takarítónő. Egy mondatos sztori, hatásvadász kidolgozással, kiszámítható elemekkel és végkifejlettel. Valahogy mesterkélt a főszereplők némasága, a képi világ és maga a lény is. A gonosz, nagyon romlott lelkivilágú, a jók nagyon jók, a lény meg persze, hogy jószívű és sajnálni való, jólelkű áldozat (naná).  Infantilis keretbe helyezett tündérmese olyanoknak, akiket zavar a realitás. Március negyedikén akár tizenhárom Oscart is kaphat, miközben az év során számtalan valóban értékes filmet készítettek a világ filmstúdióiban. 

abbing_hataraban.jpg

A három óriásplakát ravaszabban kivitelezett munka, mely körmönfontabban manipulálja a nézőt, hiszen a legmélyebb emberi érzéseinkre, a sajnálatra és az igazságérzetre alapoz. Ki az, aki képes ilyen emócióktól független maradni? Ugyanakkor az is kérdés, hogy ki az, aki elhiszi, hogy a filmbéli karakterek viselkedése valóságszerű? Egy jogos bosszúra vágyó anya, aki tragikusan elhunyt lánya méltatlan módon kivizsgálatlanul hagyott tragédiájára szeretné felhívni a figyelmet. Szintén egymondatos konfliktus, valamivel több rejtéllyel és tanulsággal, ám az ízléstelenségig eltorzított szituációkkal és karakterisztikával. Hatásvadászat persze ez is, de sokkal több érzelmi presszióval. A néző pedig hagyja magát manipulálni, így a végén értéket lát ott, ahol valójában csak érzelmi provokáció van. 

Hamarosan (március 4-én) megtudjuk, hogy az amerikai filmakadémia ugyanúgy "megkajálta e" a két film mesterkéltségét, mint a nagyközönség mainstream többsége, vagy átlátva a rendezői szándékokon, valós helyükön képesek kezelni mindkettőt. Az elmúlt években tapasztalt melléfogások - vagyis a La La Land és a Harag útja agyondíjazásai után - devalválódott már annyit az Oscar gála (és a Film akadémia), hogy sajnos az értékvesztés már kezd megszokottá válni. 

***

A bejegyzés trackback címe:

https://kulonvelemenyunk.blog.hu/api/trackback/id/tr2513694224

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

HARP3R 2018.05.12. 10:55:21

Hát, .... nem ájultunk el. Egyiktől sem.
süti beállítások módosítása