Egy hete megírt és nagy port kavart posztunkat melyben a túlértékelt filmekről indítottunk vitát - négy konkrét filmet véve górcső alá (Mad Mad 4., La La Land, Rendes fickók, Dunkirk) - még aznap nagy elánnal kommentálta egy bizonyos Kovács Gellért mégpedig Facebook oldalán. Sajnos szégyen-nem szégyen, az illetőről egészen addig a percig nem is tudtuk, hogy a világon van, lévén, hogy sajnos nem olvastunk tőle még semmit. A Facebook oldalán közreadott írása után kerestünk csak rá nevére és derítettük, ki, hogy újságíró, filmkritikus az illető (de hogy hol "filmkritizál" arról csak még hosszabb nyomozás után tudtunk némi infót szerezni) Azért posztunkra megírt véleményéből a következőket "leszűrtük":

Nehéz erre kapásból valami frappánsat írni, mert ez az elképesztő vélekedés tőlünk annyira eltérő és idegen gondolkodásmódot tükröz, hogy arra alig vannak szavaink. De így elsőre egy kérdés: nevezheti e magát valaki filmkritikusnak, ha CSAK és kizárólag dicsérni tud és szinte soha nem fogalmaz meg negatívumokat? Szerintünk nem. De egy másik kérdés is adódik: mennyire egyenes dolog az, ha egy kizárólag dicséreteket megfogalmazó filmkritikus nekiesik annak, aki megszegve az említett "szabályt" negatív kritikával merészel illetni pár filmet? 

Most viszont szeretnénk megfogalmazni mi is saját elveinket, hogy aztán mindenki maga tudja eldönteni melyik álláspontot érzi jobban magáénak:

• - hiszünk a szabad véleményalkotásban, ami lehet pozitív és lehet negatív is
• - hiszünk abban, hogy BÁRMIRŐL lehet negatív véleményt megfogalmazni
• - hiszünk abban, hogy van igény mindkét irányú kritikára (pozitívra és negatívra is), mert az emberek nem csak az ömlengésekre kíváncsiak, hanem a kritikai hangokra is
• - hiszünk abban, hogy az olvasókra kell bízni, mit olvasnak el és mit nem, mint ahogyan egy-egy poszt sikeressége sem külső megmondó-embereken, "hírneves" filmkritikusokon múlik, hanem kizárólag azon, hogy színvonalas e egy írás és így méltónak tartják e az emberek az elolvasásra.
• - hiszünk abban, hogy a negatív kritika is lehet értékes, mert rávilágít a hibákra, amiből leszűrhetőek következtetések. Gyermeket sem úgy nevelünk, hogy csak dicsérjük, hanem néha a fegyelmezésnek is helye van.
• - hiszünk abban, hogy nincsenek 100% -os egyen-vélemények, vagyis mindig akad a nézők közt egy jelentékeny hányad, mely nem ért egyet a mainstream többségi vélekedéssel, és az ő véleményük is ugyanúgy értékes.
• - hiszünk abban, hogy nem mindenki van elájulva a La La Land, Mad Max 4, Rendes fickók és Dunkirk című filmektől.
• - hiszünk abban, hogy IGENIS LÉTEZNEK TÚLÉRTÉKELT FILMEK, melyeknél a média és a filmes "szakértők" (sokszor az Oscarokról döntést hozók) agyondicsérnek valamit, ami nem olyan értékes, mint ahogyan beállítják (és amilyen mértékben díjakkal elhalmozzák). Szerintünk ide tartozik az általunk kritizált 4 film is.
• - hiszünk abban, hogy lehet túlértékelt film olyan is, ami jelentős nézettséget ért el és esetleg milliók láttak
• - hiszünk abban, hogy attól, hogy megjelenik egy poszt, ami túlértékeltnek nevez egy-egy nagy nézettségű filmet, még nem tartja "megtévesztett birkáknak" a filmek rajongóit (bármennyire is így próbálja beállítani Kovács úr) Ilyesmi soha nem állítottunk.
• - végül hiszünk abban, hogy ha a negatív kritikákat megtiltjuk, azzal ártunk a filmvilágnak, a szólásszabadságnak és uniformizált egyen-gondolkodást erőltetünk az emberekre. 

Zárásul kiemelnénk: akik nem csak folytonos ömlengésekre kíváncsiak, hanem a többségitől néha eltérő, kritikai észrevételekre és ellenvéleményekre is, azok továbbra is keressenek bennünket bátran. A többieknek Kovács urat javasoljuk (bárhol is dicsérgeti kedvenc filmjeit).

fotó: Horváth Péter Gyula (forrás: nullahategy.hu)

Christopher Nolan (Dunkirk) "túlértékeltségéről" egyébként legújabb posztunkban írtunk, melynek címe: "Tényleg zseniális rendező Nolan"   itt bővebben is megindokoltuk véleményünket. 

----- X -----

2017.08.01.14:00