Ahogyan közeledik a 2018-as választások ideje, úgy válik egyre jobban "átpolitizálttá" az egyébként is megosztott magyar társadalom. Gyorsítja a folyamatot két nemzetközi és egy belföldi jelenség is: a nyugati országok kontra Oroszország közti feszültség, a migráció és végül belföldön az új pártok megjelenése. A valódi, komoly megosztottság azonban, mély törésvonalakat eredményezve és alapjaiban polarizálva a hazai társadalmat, három problémakör mentén alakult ki. Az első: 

A múlthoz való viszonyulás

XX. századi történelmünk viharos jellege nagyon eltérő "berögződések" kialakulásával hagyott bennünket magunkra a XXI. század első évtizedeire. Sok a feldolgozatlan sértettség például Trianon kapcsán, a tragikus emlék a Holokauszt és a világháborús veszteségek okán (pl. doni katasztrófa) és az indulat a korszak két legnagyobb vihara a nácizmus és kommunizmus irdatlan pusztítása miatt. Vannak, akik szüleik, nagyszüleik tragikus sorsa miatt emóciókkal "dolgozzák fel" mindezt, vannak, akik az egyoldalú informálódás miatt radikális hozzáállást mutatnak és vannak, akik saját sorsukat helyezik a múlt koordináta rendszerébe és emiatt alakítanak ki szélsőségesen nézőpontokat. Ám akárhogyan is nézzük, ma Magyarországon az elmúlt 150 év megosztja az embereket. Erre utal az örök vita Trianonról, a határon-túliakról, a holokausztról, a III/3 -as ügynökökről és a Horthy korszak megítéléséről (lehet e szobor a kormányzónak vagy nem) és arról, hogy miért KELL választanunk abban a kérdésben, hogy melyik fáj jobban: Trianon, vagy a holokauszt. A megoldás: szembenézésünk a múlttal, a történészek objektív tényfeltárása segítségével és egy színvonalas iskolai oktatás kialakításával, a tanárokkal való párbeszéd (és nem dacos állami elzárkózás) megvalósításával és persze semmiképp sem egyetem bezárásokkal. A második törésvonal:

A kiszolgáltatott rétegek (cigányok, szegények, munkanélküliek, melegek) megítélése

Alapvetően a gyengékhez fűződő viszonyunk emberi beállítódás kérdése is: valakiben vagy van empátia és együttérzés vagy nincs és vagy rak e mögé ideológiát - például azzal a szöveggel, hogy mindenki a maga sorsának kovácsa, tehát aki nyomorult az biztosan meg is érdemli (iszik, lóg, lusta ... stb) - vagy alapból képes a szolidaritásra. Mégis politika lett ebből is, mert az egyik politikai oldal ma Magyarországon "rájátszik" az ilyen irányú érzelmeinkre. Az általánosítók, előítéletesek rétegei hatalmas tábort alkotnak, reneszánszát éli a prejudikáció: ha egy munkanélküli lóg és csak a "segélyekre játszik", akkor mind lóg és mind lusta, ha egy hajléktalan alkoholista, akkor biztosan mind az és folytathatnánk a sort. Az emberek egy részében NINCS semmiféle elfogadás mindazokkal szemben, akik mások: így elítélik a melegeket, az idegeneket, a nyomorgókat a cigányokat az eltérőeket. Persze mindig így volt ez a történelemben, a társadalom 20-30% -a alapból ilyen természetű szinte mindenhol. A gond azzal van, ha erre politikai ideológiát is építenek és ezt a 20-30% -ot "felbővítik a duplájára, elfogadható csomagolásba téve a gyűlölködést. Sajnos ma erős törésvonalat jelent a másság és a szegénység elfogadása, hiszen mindkét oldal túlságosan erős megítélésbe helyezi: a gyűlölet kontra ajnározás koordinátájában. És egyik sem a normális. A harmadik törésvonal: 

A nyugati világgal való viszony, nyitottság és bezárkózás

Kapcsolódik a legelső ponthoz, a múlt megítéléséhez, de önmagában is lényeges elem, a világlátás. Egyik oldalon a nyugati világ egy gonosz, magyar-ellenes, kizsákmányoló és titokzatos, hatalmaskodó körök, (milliárdosok) által mozgatott "birodalom", mely örökké elnyomni és kihasználni akarja népünket, míg a másik oldalon a nyugat szolgai követése, másolása és kiszolgálása érezhető. Nagyon kevesen vannak azok, akik "helyén kezelik" a kérdést és azt a bizonyos arany középutat járják, melyben a nagy nyugati államok és szervezetük az EU nem a gonosz birodalma, hanem egy olyan erő, mellyel jó kapcsolatot építve, de ésszel és saját érdekeinket is érvényesítve kell együttműködnünk. Ez is egy törésvonal tehát, mely erősen megosztja ma Magyarországot és olyan vadhajtásokat szül, mint a roszomán (oroszbarát) viselkedés, mely azt diktálja, hogy "ha a nyugat olyan rossz, akkor menjünk keletre" hiszen ellenségünk ellensége a barátunk. Keressük hát a 17 éve hatalmon lévő Putyin kegyeit, barátkozzunk Iránnal, Kazahsztánnal és a nagy török diktátor, Erdogan államával. A világunk megítélése polarizálja a magyarságot és megint csak két szélsőséges álláspontot alakít ki: a nemzeti, értékeinket féltő és a nyugattal illetve az EU -val szembe helyezkedő, bezárkózó világképet és a nyitott, európai, EU-hoz közeledő meggyőződést, melyben az előbbi tábort hazafiasnak, az utóbbit meg hazaárulónak bélyegzi a hatalom irányából is támogatott közvélekedés egy része.

Három törésvonal, melyre felfűzhető szinte minden problémánk, így Magyarország három legjelentősebb válságtényezője is:

• a korrupció és állami lopás, vagyis a 2017-re kialakult kleptokrácia
• az oktatás és egészségügy katasztrofális helyzete
• az ország nemzetközi megítélésének mélypontra jutása (és ezzel összekapcsolva versenyképességünk zuhanása)

A megjelenő új pártok (pl. Momentum) és új mozgalmak (áprilisi tüntetők) talán frissítést hoznak a jelenlegi magyar "állóvízbe", de félő, hogy az említett három törésvonal betemetése évtizedeket igényel majd.

***