Érdekes a téma, bár sokan és sokat foglalkoztak már a 2010 óta nyomon követhető oktatáspolitikai rendelkezések, döntések és reformok értékeléseivel. Ha ezeket vizsgáljuk, bizonyos szempontból érthetőek az alapvető kormányzati szándékok. Szeretnék, ha sokkal több szakmunkás végezne a magyar iskolákban és kevesebb magasabb végzettségű, műveltebb, ám valójában semmihez sem értő gimnazista. És szeretnének hasznos, gyakorlati tudású állampolgárokat látni országunkban. Stimmel ez, de sajnos nagyon rövidtávú és korlátolt felfogás, hiszen nincs benne a eljövendő időkre való felkészülés, vagyis annak lehetősége, hogy művelt és jó képességük fiatalok kerüljenek a magyar munkaerő-piacra, akik egyszer továbbképezve magukat, alkalmazkodni tudjanak a nehezen megállítható technikai fejlődéshez és az új piaci igényekhez.
Nem régiben egy remek poszt jelent meg az Örülünk Vincenten, Elek Gábor matematikus (jótündér) tollából, aki ezúttal sem doktori szintű matek-tudásával (ami előtt amúgy le a kalappal), hanem remek meglátásaival világított rá arra, hogy a felsőfokú magyar tanintézetekben is egyre jellemzőbb a kormányzati történelem-látásmód terjesztése, sőt monopolizálása. A poszt élvezetes stílusban, erős szarkazmussal mutat rá arra, hogy miként töri magát egy politikai kurzus azért, hogy hiteles(nek tűnő) "szakemberekkel" bizonyítson olyan elveket, melyek saját politikai gondolkodásukat erősíti.
Ugyanakkor az is tény, hogy a magyar oktatási struktúrát eddig egyik rendszer sem tudta megfelelően "működtetni": Fodor Gábor (1994/95) és Magyar Bálint (1996/98, majd: 2002/06) éppen úgy csak rombolt (szándékaik ellenére), mint Pokorni Zoltán (98/2001) vagy Réthelyi Miklós (2010/12) és jelenleg sem sokkal jobb a helyzet Balog Zoltán lelkész úr alatt (2012 óta). A NER egyértelműen másként értelmezi az "ideális jövőt", hiszen ebben első helyen a "szorgalmas munkások" állnak és csupán másodlagos kategóriát jelent a "kiművelt emberfők sokasága" (ahogyan Széchenyi István gróf fogalmazott).
A cél a lelkes "végrehajtók" kitermelése, akik kritika nélkül megvalósítják a termelés céljait és bírálatoktól mentesen illeszkednek egy felsőbb szinten megtervezett - és időről időre adott politikai célok mentén újraalkotott - struktúrába. Az értelmi és értelmiségi kört csökkenteni és ellenőrizni kívánják, hogy azok elsősorban az ő rendszerük fenntartását segítsék. Ebbéli szándékuk természetesen érthető valahol, hiszen szinte minden politikai rendszer (pláne autokrácia) így működik. Már, ha hagyja a társadalom, de ezzel vissza is jutunk a dolog elejére: a művelt társadalom eszményéhez (melyből a NER megmaradása esetén semmi sem lesz).
Nyilván egy haladó szellemű, előrelátó, felvilágosult, versenyképes és modern országvezetés ismeri a "humán tőke" fogalmát, melyet értéknek tekint és befektet abba. Ez azt jelenti, hogy tudja: egy képzett, sokoldalú, művelt és jó képességű fiatalság egy ország számára előnyt jelent. Hogy miért? Mert képesek új technológiákat elsajátítani, átképezni magukat, új szakmákat megtanulni, vagy a meglévőket magasabb szinten művelni. Így építeni tudják országunkat és részben az itt létrejövő, hazai vállalkozási szférában, részben a Magyarországon befektetni kívánó külföldi cégekben képzett munkaerőt alkotnak majd. Hogy mitől lesz ilyen egy generáció? Attól, ha színvonalas oktatásban részesül és magasabban képzett. Egyszerűbben fogalmazva: érettségizett szakmunkásból vagy technikusból lehet betanított munkás (ha éppen arra van szükség egy adott történelmi helyzetben), de betanított munkásból, akinek képzésével, fejlesztésével fiatal korában nem sokat törődtek, bajosan lesz szükséghelyzetben hirtelen jól képzett középvezető.
A jelenlegi oktatáspolitika ezt nem így látja (vagy nem törődik vele), inkább a szakmunkások képzését támogatja, de náluk a közismereti tárgyakat (pl. matematika, magyar, történelem, nyelvek) alacsony óraszámban taníttatja - és ezzel alacsony műveltségű, szűkebb látókörű, gondolkodási téren "pallérozatlan" fiatalok képzését segíti elő - csak a gyakorlati ismereteket ismerve el. Közben a továbbtanulást vagyoni kérdéssé teszik, ami a hatalmi elit "újratermelését" szolgálja. Ennek a korlátolt és rövidtávú oktatáspolitikának eredményeként versenyképtelen, rugalmatlan, rossz képességű és a nemzetközi munkaerőpiac növekvő elvárásaitól egyre messzebb kerülő, viszont "végrehajtó típusú" ifjúságot "nyer" a rendszer. Sajnos látjuk is már ennek jeleit.
Nem tudni, hogy valaha belátják e az egész célrendszer képtelenségét, de valószínűleg csak akkor várható változás, ha más kezekbe kerül az oktatás. Ez a jelenlegi helyzetet ismerve nagyon sokára várható. :-(
