A "régi és új baloldal" kifejezés helyett a "régi és új ellenzék" megfogalmazás tűnik helyesebbnek, a politikai oldalak napjainkban jellemző meghatározhatatlansága miatt. Mivel a Fidesz számtalan elemében "neokádárista" politikát folytat, miközben az MSZP, DK és LMP törekvéseiben meg jobboldali vonások tűnnek fel, ésszerűbb a "politikai oldalak" megközelítés helyett egyszerűen ellenzékről beszélnünk. Nos, a helyzet az, hogy ma az ellenzék alapvetően két csoportban játszik: abban, amely volt már hatalmon és abban, mely még nem. Az előzőbe tartozik az MSZP és a DK, az utóbbiba pedig a Jobbik, LMP, Együtt-PM és Momentum. (A nem említett Liberálisok, Moma, Kétfarkú és az egyéb mikropártokat most csekély támogatottságuk okán kivonjuk a képletből).
Ha a Jobbikot különválasztjuk a többiektől, akkor a hasonló szavazótáborra építő ellenzék (demokratikus ellenzék) egyik oldalán 20% -os támogatottsággal láthatjuk a régi ellenzéket és 17% -os támogatottsággal az új ellenzéket (forrás: Idea Intézet október végi felmérése a biztos pártválasztók körében). Vagyis gyakorlatilag a két csoport fej-fej mellett áll és komoly verseny kezd kialakulni közöttük. Míg a szocik és a DK valószínűleg megegyeznek egymással a 2018-as választásokon való indulás kérdéseiben, addig a másik csapat együttműködése még sehogyan sem áll, csupán formálódni látszódik.
A két tábor több tekintetben is szemben áll egymással (programjaikban, ideáikban, a megoldandó problémák súlypontozásában, fontossági sorrendjében, gazdasági kérdésekben .. stb), de a leginkább kiemelkedő konfliktus egyértelműen a Gyurcsány-korszakhoz való viszony. Míg a régi ellenzék (MSZP, DK) érthetően elnéző a 2004 ősze és 2009 tavasza közti kormányzati időszak baklövéseivel, hibáival és az öszödi beszéddel kapcsolatban, addig az új ellenzék egyáltalán nem megbocsátó és a kérdéses időszakot inkább kudarcnak látja.
Érdekes kérdés, hogy a két szavazótábor összetétele miben különbözik egymástól? Megfigyeléseink szerint a régi ellenzék átlag-életkora magasabb valamivel és tagjai az internetes fórumokon (honlapokon, blogokon) kevésbé aktivizálják magukat. Velük szemben az új ellenzék fiatalabb értelmiségiekből tevődik össze, akik több időt töltenek az interneten. Persze ezt a megállapítást semmilyen egzakt felméréssel nem tudjuk alátámasztani, csupán saját észrevételünket közöljük. (Legutóbbi "házi szavazásunkon" az új ellenzék - régi ellenzék szavazóinak aránya: 80 - 20 lett.)
Ami a jövőt illeti: ha az MSZP nem zuhan tovább (és mi erre fogadnánk) megállva a biztos pártválasztók körében a 10-11% környékén, miközben a DK is megőrzi a 8-9% -os támogatottságát, akkor 2018 -ban 10-10 %-os eredményeket elérve, stabil középpártokként, jó esélyekkel kezdhetik meg az újabb Fidesz ciklust. Jó esélyekkel arra, hogy 2022 -re valamelyikük (vagy akár együtt) komoly alternatívát jelentsenek a Fidesszel szemben. Az új ellenzék problémásabb, mert 4 pártból áll (LMP, Együtt, PM, Momentum), melyek nem akarnak összehangolódni és valószínűleg nem is fognak. Várhatóan csak az LMP lesz képes parlamentbe jutni közülük. Akárhogyan is nézzük, jelenleg nehezen elképzelhető hogy ez a sok kis-pártból álló, heterogén ellenzék meglepetést okozzon 2018 áprilisában a választásokon.
Az igazi megoldás egyetlen kiemelkedő ellenzéki erő lenne, egyetlen párt, vagy szoros koalícióban működő párt-összefogás, mely így koncentrált erőként verné meg a Fideszt (most vagy 2022-ben). Ez pedig vagy az MSZP-DK koalíció lenne, vagy önmagában az LMP (esetleg a Jobbik) Akár egyik, akár másik vagy harmadik verziót nézzük, meg kellene duplázniuk, illetve tripláznuk a jelenlegi támogatottságukat. Ha a most 20% -on álló MSZP-DK hirtelen 40% -ra emelkedne, vagy a jelenleg 8% -os LMP megnégyszerezné szavazói számát (elérve mondjuk 32-35% -ot), szinte biztos lenne a kormányváltás. De ezek egyelőre csak álmok, esély nem látszódik ilyesmire.
A Fideszt egyszer majd legyőző párt szerintünk még csak ezután fog megalakulni és jobboldali, nemzeti irányultságú lesz. Győzelme pedig egyelőre a ködös jövőbe veszik.
